2010. július 20.

Óramű

Gyerekkoromból emlékszem nagyanyám kakukkosórájára, ami, bár valószínűleg műanyagból volt, elképesztő hangosan tiktakkolt és a kakukk minden órában mechanikusan jelzte az idő múlását. Persze csak akkor működött, ha az ingát felhúztuk. Van ebben a mechanikus mozgásban és az óramű fogaskerekeiben valami édeskésen nosztalgikus. Eric Freitas órái nekem pontosan ezeket a fantáziánk által átformált régi időket juttatják eszembe. Nosztalgikusak, szürrealisztikusak, sötétek, kicsit bizarrak és gyönyörűek.



 


Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...