Mindenki máshogy áll a kreatívkodáshoz, ki ezt szereti, ki azt. Ùgy gondolom, a hímzésben is mást és mást preferálnak az emberek. Ha tévedek, javítsatok ki. Másképp és máshogy szeretünk dolgozni, mint ahogy más képi világot is részesítünk előnyben. Kíváncsi lennék, kinél hogyan működik ez és megosztanám, mi az, amit én magam elengedhetetlennek tartok.
A tű
Az egyetlen dolog, ami nélkül nem tudnék hímezni, a kezemen kívül persze, az a tű. Mert lehet hímezni fonallal, de szerintem akár spagettivel is, csak legyen megfelelő a hosszúsága. Hímezhetek vászonra, papírra, bőrre, de ha nincs mit belebökni és nincs mibe fűzni a fonalat, akkor nem megy a dolog. A tű az egyik legősibb szerszámunk. Amióta az őskori ember rájött, hogy az árral átlyukasztott állati bőrön nehéz áthúzni az inakat vagy bőrszalagokat és egyszerűbb magát a csontszilánkot átlyukasztani, azóta jó szolgálatot tesz nekünk ez a a szerszám.
Fonal
Most rengeteg van belőle raktáron szebbnél szebb színekben, mert a két nagy képhez, amin dolgozom, elég sokféle szín szükséges. Elképesztő mennyi árnyalata van az egyes színeknek. Nincs olyan, hogy a piros az piros. Néha jó a fonalakat csak nézegetni, rendezgetni, gyönyörködni bennük. Ez is mosolyt tud csalni az arcomra. És sok a régi fonal is, anyum gyűjtötte őket.
A hímződob
Anyum is ezzel a darabbal hímzett anno, amikor még volt hozzá kedve. Azelőtt pedig a nagyanyám használta, akit én sajnos nem ismertem. Szóval érzelmi szálak kötnek hozzá, ezért elmaradhatatlan. Régebben szoktam kézzel is tartani az anyagot, hímződob nélkül, de mióta többet és főleg nagyobbat hímzek, letettem erről. Hamar elfáradnak az ujjaim.
Zene, film
Érdemes valami kellemes zenét keresni, amit varrás közben hallgathatunk. Én sokszor ülök közben a tévé előtt is. Így nincs túlságos csend, viszont lelkiismeretfurdalásom sincs, hogy csak bámulom a tévét semmittevés közben. Azért utóbbi is előfordul néha. Megnézek néhány részt valamelyik sorozatból, figyelek is rá meg nem is, vagy hangoskönyvet hallgatok. Két legyet egy csapásra.
Kávé (esetleg tea)
Olyan távolságra kell tennem a kávésbögrét, hogy erőlködés és nyújtózkodás nélkül elérhető legyen, de lehetőleg mégse legyen az anyag közelében. Veszélyes. Viszont szükséges a kellemes ellazuláshoz.
Ha valaki van odakinn az éterben, mesélje el nekem, ő hogyan vagy esetleg miért is szeret hímezni.
A következő részben, pedig megmutatom konkrétan mi bújik a varródobozom mélyén. Én szeretem felfedezni, mások milyen eszközökkel dolgoznak, "beletúrni" a fiókjaikba. Megmutatom az én kincsesdobozomat, hátha valaki hozzáfűz valamit és tanácsot ad, mivel javíthatnám és tehetném kellemesebbé, egyszerűbbé a munkát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése