Nemrégiben elmélkedtem itt a blogon arról, mi az, ami nekem szükséges a hímzéshez, ahhoz, hogy jól érezzem magam munka közben. Persze amellett, hogy maga a hímzés is kikapcsolódás, ami feltölt lelkileg. Azt is megígértem, betekintést engedek a varrókosaramba, szóval most sor kerül erre is. Íme tehát.
Így néz ki a kosár belülről, hadd fűzzek néhány szót a tartalmához is.
Néhány tű, átlagos hímzőtű és tompa végű a keresztszemezéshez, baglyos tűpárna, gombostűk egy kis agyagcserépben. Van ott valahol egy mérőszalag is. A világítótornyos szelence emlék Hamburgból, most épp fehér gyöngyök vannak benne.
Néhány egyszerű konyhai mágnes és mágneslapocska is van benne, mostanában ezeken tartom a tűim varrás közben. Így nem tűnnek el és a mágnest tartja a lekváros üveg cseresznyés teteje, amibe a fonaldarabkákat gyűjtöm. Az egyik lapocskát pedig felragasztottam a kosár fedelére belülről.
Készítettem egy tasakot a fonalas füzetemnek és mindenféle cifet-cafat papíromnak, az a fedél zsebében bújik meg.
A sorkihúzóval a minták befejezett részeit jelölgetem. Mostanában dolgozom eléggé nagyméretű képeken is, enélkül nagyon nehéz lenne követni a mintát. A ragasztószalag pedig orvosi gézre használatos. Ha nincs kedvem felvarrni a vászon szélét, hogy ne rojtozzon, ezzel körberagasztva is kitűnően tart. A kétvégű ceruza, ha keresztszemesnél nem is, de másféle hímzésnél azért néha menet közben is jól jön a minta javításakor.
Ebben az üvegcsében itt kézkrém van. Ha kiszárad a kezem és elakad benne a fonal, nem kell felkelni a fotelből és keresgélésbe kezdeni, mert kéznél van a dobozban. Az irodai kapoccsal néha felrögzítem a papírt a hímzőkeret szélére, nem kell kézben tartani vagy állandóan az asztalon keresgélni. És persze egy gyűszű. Nehézkesen hímzek vele, viszont ha nem keresztszemeset hímzek, sokszor bizony nagy segítségemre van.
A jó olló is fontos kellék. Az enyémet a képen az egyik szülinapomra vettem, a varrókosárral együtt nagyanyám ajándéka volt. Klasszikus forma, szép és csillog. Nem utolsósorban pedig tökéletesen vág. Ha vásznat vágok, akkor is szükséges egy éles olló, hogy ne csak szabdaljam és rágjam az anyag szélet. Arra persze van egy másik, ettől termetesebb, de fonalakra csak ezt használom.
Na ez egy érdekes dolog. Általában nem használok nagyítót. Szemüvegesként viszont azért vigyázok arra, milyen fénynél varrok illetve ha túl sűrű szövésű a vászon, akkor előveszem ezt a nagyítót is. Ha felakasztom a nyakamba, kezemben a hímzéssel, orromra csúszott szemüveggel kicsit úgy nézek ki, mint egy öreganyó, de mindenképp megérte az árát.
Lapul a kosár alján még jónéhány darab vászon is, meg egy befejezetlen mikuláscsizma. Majd ebben az évben azt is befejezem. Fura mód találtam benne egy csomag zsírkrétát és egy kevés maradék szalagot is.
Hát ez lenne az én kincsesdobozom. A tiétek mit rejt? Esetleg van valami ötletetek, saját tapasztalatotok, jótanácsféle?
4 megjegyzés:
Olyan jó bekukkantani a varródobozodba:) Nekem nincs ilyenem, én szétszórva hagyok mindent:D Ha pedig utazok, akkor egy ajándéktáskában vannak a hozzávalók. Ezzel kapcsolatban ezernyi kérdés merült fel bennem (pontosabban három), de előtte még elárulom, hogy odavagyok az ollódért!!!
Szóval, előszöris tőzsgyökeres pozsonyi vagy? Ha nem, akkor merrefelé utazol hétvégente (azaz hol laksz:), és a harmadik, hogy legyen egy kis hímzős is, ha utazol, akkor is viszed magaddal az egész hímzősdobozodat?
Örülök, hogy tetszik :) Már rég szerettem volna egy ilyen varródobozt, aztán egyszer nagyanyám szülinapos pénzéből megleptem magam vele. Praktikus, de azért én is gyakran szanaszét hagyom a dolgaim és a dobozba sem tudok beletenni mindent, pl. fonalakat, megkezdett hímzéseket stb. Azokat külön tartom.
Kérdéseidre válaszolva, én bizony tőzsgyökeres csallóközi vagyok, de most Pozsonyban élek. Viszont sokat és rendszeresen járok haza egy Dunaszerdahely melletti faluba. Így aztán a hímzésemet is gyakran utaztatom, de akkor csak beledobom egy zacsiba, mert ahhoz a doboz elég nagy :) Sok blogon láttam mindenféle hímzett mappákat, olyasmit szeretnék utazgatásra én is. Majd egyszer :)
Én is csallóközi vagyok:))) 2 éve költöztek a szüleim Balonyra, azelőtt Nagymegyeren laktunk. Én fonalakra baumaxos kis csavarosdobozt használok, nekem nagyon bejön:) Bár max 30 fonal ha elfér benne, de több színnel való képet még úgysem hímeztem (legalábbis mióta megvan a doboz).
Szóval csallóközi rokonlelkek vagyunk :D
Csavarosdobozra én is gondoltam, apumnak van ilyenje. Néhány doboz egy ládikában, fiókokként ki lehet őket húzni. Mivel ő rendeltetése szerint használja, nem csentem el tőle :D Lehet, hogy be kellene ugranom a Baumaxba ...
Megjegyzés küldése