Műhelysarok avagy A rendrakás lehet kellemes és kreatív elfoglaltság is

Először is kezdeném azzal, hogy műhelynek nevezni azt a kis sarkot, amit az egyébként is kicsi szobámban kiszorítottam a hímzésnek, nagyon-nagy túlzás. Viszont valahogy mégiscsak meg kell neveznem a szoba ezt a kis szegletét, ha írni akarok róla. Akkor pedig hadd legyek nagyratörő és kicsit túlzásba esem. Miért ne.

Igazából az vitt rá erre a rendrakás dologra, hogy a szobám valóban kicsi a lakás többi részéhez képest. Mégis el kell benne férnem a dolgaimmal, raktároznom kell a hímzős és egyéb apróságokat. Rendetlenségben viszont nemcsak gondolkodni nem lehet, de semmit megtalálni sem. Ezért azt gondoltam, kifordítom az egész szobát a sarkából és újrarendezek, organizálok mindent. Már esedékes volt mindenképp, hát most nekifogtam és nem maradok csak a címkézésnél, mint legutóbb. Lassanként megmutatom mire is jutottam, remélem néhány tutorialra is futja majd.

Egyelőre azt tudom megmutatni, hova akasztom néha a tűimet, miközben az asztalnál varrok. Az ötlet véletlenül jött. Az asztalom felett faliújság helyett két sor fémcsík van, amit egy bizonyos svéd bútorüzletben vettem. Mágnesekkel fogtam fel rájuk napárt, jegyzeteket, képeslapokat. A mágnes persze a tűt is vonzza, így néha erre "ragasztom" fel a tűbe fűzött fonalakat, míg egy másikkal hímzek. Nem egy nagy dolog, de hasznosnak bizonyult amellett, hogy mindig legalább két tűpárna is van az asztalon. Ha az asztal közel van egy falhoz, akár a hímzésminta is felakasztható rá és elég csak felnézni a hímzésről, hogy tudjuk, melyik részénél tartunk. A befűzött fonalak mellé a mintában használt jeleket is feltehetjük, hogy ne keverjük össze a színeket.